Általános értelemben: az ember és környezete közötti kölcsönhatás folyamatában az újszerű magatartási választ igénylő helyzeteket stresszhelyzetnek nevezzük. A stressz olyan szellemi vagy testi feszültség, amely a fennálló egyensúly megváltoztatásával fenyegető tényezők hatására áll elő. A stresszorok (stresszt kiváltó tényezők) okozzák az egyensúlyzavarokat, a stresszválasz pedig a stresszorra adott reakció.
A stresszt nem kell és nem is lehet elkerülni, hiszen az életünk folyamatosan változik, és ez állandó alkalmazkodást kíván tőlünk. A kihívás alapvető a fejlődéshez, ha folyamatosan képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel. Mint Selye János világhírű stresszkutató mondta, a stressz az élet sója, mely nemcsak negatívan, hanem pozitívan is befolyásolhatja életfolyamatainkat, amennyiben segíti a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodásunkat, a belső erőforrások mozgósítását, s ezáltal képessé tesz minket arra, hogy meg tudjunk felelni a minket érő kihívásoknak és elérjük céljainkat. Ha a stressz olyan mértékű és természetű, hogy kontrollja lehetségessé válik, kellemes és jutalmazó is lehet. A jó stresszt Selye eustressznek nevezte. Az eustressz rövid, behatárolt ideig tartó, stimuláló élmény, amelyet pozitív érzések kísérnek. Feladata a viselkedés aktivizálása, motiválása, energetizálása.
A stressz akkor válik ártalmassá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzetekkel. Ha folyamatosan ilyen kihívásokkal szembesülünk, ha az erőfeszítés sokáig tart, akkor az egyensúly megbomlik és tartós stresszállapot alakulhat ki, a folyamatos készenlét pedig kimeríti erőforrásainkat. Így jön létre a szervezet szempontjából káros negatív stressz (distressz). Ez utóbbi következtében ingerlékenység, tehetetlenség, düh, idegesség, szorongás, izomfeszülés, a koncentrációképesség gyengülése vagy teljes hiánya léphet fel, egy idő után pszichoszomatikus betegségek alakulhatnak ki (például gyomor- és bélrendszeri problémák, táplálkozási zavarok, krónikus gyulladások).
Értelmezésünkben a stressz fogalma tágabb, mint amit a közgondolkodás ért alatta: nem csak az a stressz, amikor valaki magas külső elvárásoknak akar megfelelni, mint például a szigorú főnöknek vagy a szoros határidőknek. Azt vettük észre, hogy nagyon súlyos problémát okoz az is, ha valaki irreálisan magas belső elvárásoknak akar megfelelni, illetve ha a gyerekkorból származó, fel nem dolgozott traumákból adódó, nem megfelelően elfojtott szorongások kínozzák. Testünk ezeket az impulzusokat is stresszként érzékeli, hasonló stresszválasz alakul ki, amely azután hat a hormonrendszerre, a szívünkre, az emésztésünkre stb.
Sőt: stresszként érzékeljük azt is, ha nem megfelelően gondozzuk testünket, nem mozgunk, nem táplálkozunk helyesen. A szervezet természetesen egy darabig kompenzálni tudja ezeket a stresszhatásokat, azonban ha már nem vagyunk nagyon fiatalok, illetve eléri a szubjektív kritikus határt a bennünket ért stressz mennyisége, előbb-utóbb kialakul valamilyen betegség.
A stressz akkor lesz kóros és jár negatív következménnyel, ha a stresszhelyzet hosszabb időn át is folyamatosan fennáll miközben a szervezet már nem képes a helyzetnek megfelelően reagálni ezekre az érzelmi vagy fizikai jellegű, vélt vagy valós veszélyekre. A leggyakoribb stresszorok: a munkahely elvesztése
A minket folyamatosan érő negatív hatások befolyásolják hangulatunkat, életminőségünket, testi-lelki egészségünket. A krónikus stresszállapot miatt idegrendszerünk, hormonális rendszerünk, immunrendszerünk működése sérül, és gyakorlatilag minden betegség kialakulásának kockázata megnő, meglévő betegségeink lefolyása pedig súlyosbodhat.
Fontos a stresszfolyamat egyéni elemzése annak meghatározására, hogy mely pontoknál szükséges beavatkozni. Amennyiben a személy életében sok a stresszhelyzet, illetve számos mindennapi helyzetben intenzív feszültséget él át, szükséges lehet a stresszforrásokat csökkenteni. Az esetek jelentős részében a stresszhelyzetek nem kerülhetők el, de a megküzdési készségek mindig fejleszthetők!
